Egy vagy két olvasóra lenne szükségem. Jelentkezési sorrend van!
Amit várhattok:
Egy már viszonylag épkézláb, helyenként nyers, 500 000 karakteres (~ 300 oldalas könyvnek megfelelő), formázott, elektronikus szöveget.
Amit szeretnék (direkt nem azt írtam, hogy "várok"): szubjektív véleményeket, élményeket.
Fontos számomra, hogy az esetleges tartalmi hibákra, kisebb-nagyobb logikai bukfencekre fény derüljön. Megjelölendők az érthetetlen részek, vagy az olyanok, amiket jobban kifejtendőnek tartotok. A helyesírást és a nyelvhelyességet egyelőre hagyjátok, az majd a következő körben válik szemponttá.
A kiolvasási idő 4 hét - próbáljátok meg tartani.
A formátum tetszés szerint választható (*.pdf, e-book formátumok, de küldhetek szerkeszthető változatot is, ha ilyen igény támad).
Jelentkezni lehet e-mailben:
csatvak.soma@gmail.com
Kedvcsináló részlet:
Az
éjszaka hideg leheletére ébredt. Bánta is meg nem is, hogy a
rövidülő nappalok miatt lemaradt a napnyugtáról. A fény már
nemigazán hiányzott neki, még ha néha úrrá
is
lett rajta az
idegesség – az áthatolhatatlan sötétség kellemetlen emlékek
gyújtópontja volt. Ilyenkor le sem vette a szemét a halványan
pislákoló
csillagokról: így talán még időben észlelheti, ha tudata
mélyéből előtűnik a lepel, az
áthatolhatatlan, lelkét zsákmányul ejtő háló,
amelyet a démon hajít rá…
Azonban
már jó ideje nem volt valós oka a félelemre. Partnerek lettek,
akiket sok közös érdek, elsősorban pedig a közös test
kényszerített a másikhoz.
Drakov
csodálkozott, hogy tudott ennyit aludni, hiszen egyik, fejtámlává
furakodó könyve mindent megtett a kényelmetlenségért.
Kellhet
az erő – jegyezte meg a benne
lakó egykori szárnyas majd
szárnyatlan vadász, Ilmium,
kinek neve annyit tesz: Éjárny, miközben az
ember előhalászta a súlyos
kötetet. Tanulmány –
tapogatta ki az éjszakába
vesző, fekete címlapon.
Miért?
– kérdezett vissza szórakozottan, miközben felnyitotta a
sajátos hangvételű
történelemkönyvet.
Többször is belekezdett
ugyan, de még mindig csak az
elején tartott. Nehéz olvasmány volt.
Ahogy
haladt előre, egyre inkább úgy érezte, végtelen körforgásba
keveredett,
az
ismétlődő, szörnyű minták sorai, melyek
egy részébe
az életben is belekóstolt,
egyre inkább felemésztették az őt régen jellemző tudásvágyat.
Talán ez is közrejátszott
abban, hogy kivárta a napnyugtát – néha még elfelejtette, hogy
tud sötétben is olvasni.
Mert
megindította a végső játszmát.
A
lény az általa csak egyszerűen, rangot mellőzve Orkánának
hívott Mágusról beszélt, a háromszáz éves, a Kárhozottak
városából a démonokat és még ki tudja, mi minden mást irányító
boszorkányról. Ő adta a Tanulmányt is.
Messze
van és nem félek a kezétől, nem érhet el.
Ha
akar, markol majd.
Drakov
szavak nélkül üzente érdektelenségét.
Ezek
szerint még nem látod a karmait.
Drakov
összecsapta a könyvet.
Megkerülhetetlen
horderejű dolgok vannak készülőben. És ez mindenkire vonatkozik.
Grivianra is. Nem bújhatsz el nála.
Ez
volt az egyik nagy hátránya közös testüknek: Drakov gondolatai
nem voltak egészen az övéi. Ugyan titokban bírt tartani ezt-azt,
de ami igazán foglalkoztatta, gyötörte, azt Ilmium idővel mindig
megneszelte és ki is derítette, akár az ő tudtán kívül is.
Miért
gyűlölöd?
Nem…
– kezdte a démon, nem volt
jellemző rá az elbizonytalanodás. – Nem gyűlölöm.
Bár azt nem tagadom: megvannak a magunk viselt dolgai.
És
a Rengeteggel szemben mi kifogásolni valód van? – érdeklődött
Drakov egykedvűen. Szinte
csak a kíváncsiság
hajtotta, hogy mit mond a lény a kiterjedt, sötét titkait
tudatosan rejtő erdőről, mely
tapasztalatai
szerint ideális
búvóhely volt egy lélekcsapda számára.
Nem
pihenésre való. Ott élni kell. Ki vadként, ki vadászként… És
ki hallott már rejtőzködő csúcsragadozóról?
Ti
talán nem azok voltatok? Az Éjszaka gyermekeiként a sötétségből,
lopva martatok, a nappal elől pedig tágultatok.
Ilyennek…
születtünk – hörögte a
maga sajátos módján démoni társa. – Te viszont
választani akarod a menekülést!
Drakov
nem felelt azonnal.
Új-Trant
szintén nem javaslom – előzte
meg gondolatát Éjárny.
– A piac csak addig jó választás, amíg minden
kétséget kizáróan nem szembesülsz vele: te nem tartozol közéjük.
És amint ez bekövetkezik, nem ők fognak kiutálni onnan, hanem te
önmagad.
Jól
van, démon – illette a lényt
a fajtája, a n’haas
tvekek,
a szárnyatlan vadászok
csúfnevével. – Kapsz egy esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése