2016. szeptember 3., szombat

Saltlands - A regény

Már korábban találkozhattatok a blogon a Saltlands nevű társasjátékkal. Amikor a világon dolgoztunk, annyi ötlet merült fel, annyi mindent találtunk ki ehhez a – szigorúan csak – látszatra sivár világhoz, a karakterek is szinte megelevenedtek, a profi artwork pedig egyértelműen magáért beszél, hogy örömmel jelentem be: regény készül a Saltlandsből!
A tervezett november-december környéki megjelenésig a blogon számíthattok részletekre, köztük néhány folytatásosra is.

Egy kis részlet "mára":

Mára viszont eleget harcoltam. A gondolata is elég. Iszok egy keveset. Elrendezem üres, de mindig hasznos taktikai mellényemet, a zsákot hozzárögzítem, hogy ne lifegjen. Betűröm a nadrágom a bakancsomba, majd beállítom rajta a hosszú, nagyon hosszú meneteléshez ideális szorosságot.
De lehet, hogy kényelmesre kéne venni a figurát. Ha tippelnék – semmi képzelgés, csak a realitás – akkor azt mondanám: ez lesz az utolsó út.
Éppen jókor indulok el, mikor egy távoli porvihar eltakarja a tűző napot. Van, aki erre azt mondaná: jó ómen. De alig lépek párat, a vihar máris portölcsérekre szakad, amik csak táncolnak összevissza, valódi árnyékot azonban nem adnak. Ilyen az én szerencsém. De nem számít. Úgyis mindjárt sötétedni kezd. Abban a rövidke órában érdemes lesz odatennem magam, mikor nincs túl meleg, és még látok is valamit.
Íme, az utolsó út – nem számítottam arra, hogy ilyen hamar elindulok rajta, még akkor sem, mikor nem sokkal ezelőtt felkeltem az ágyból. Nem gondolok bele a következményekbe, amikor csatába indulok. Lényegtelen. Hiszen mindenkire vár egy utolsó harc.
Úgy fest, én menet közben fogok elpatkolni, ami a Sóságon pont olyan, mintha harc közben pusztulna az ember.
A Sóságon, a Sósággal szemben.


Ne maradjatok le semmiről, kövessetek facebookon!