Megjelent egy novellám! Itt találod.
Ha tetszett, és érdekel a novella tágan értelmezett világa, egy abban játszódó, nagyszabású történet, akkor ajánlom figyelmedbe az "Az Ösvény"-t!
2016. május 5., csütörtök
2016. április 30., szombat
Blogátalakítás
Mint ahogyan azt talán már láttátok is a napokban, megújult a blog. Ez néhány apróbb változtatáson túl elsősorban a fenti menüsorban mutatkozik meg.
Külön részt kapott a Lélekcsapda, és a készülő folytatás.
Átalakítottam az Az Ösvény c. fantasyt, így a struktúra és a cím összefüggése világossá válik. Érdemes egy próbát tenni, többféle olvasási (bejárási) mód is van már. Jelenleg csak az I. szakasz készült el, de jövő héten követi a többi is. Egyébként hamarosan egy hangolódó novellát is kap majd Az Ösvény, ami reményeim szerint segít majd az elindulásban.
Különválasztottam mindent, ami Saltlands. Az ezzel kapcsolatos híreket, novellákat itt találjátok majd.
Természetesen a Főoldalon az eddigieknek megfelelően minden szerepel kronológiai sorrendben.
2016. április 23., szombat
Mese
Részt veszek a "mesém" mesepályázatán! A szárnyas barlang című pályaművem felkerült a főoldalra, itt tudjátok elolvasni.
2016. április 17., vasárnap
Saltlands - közeleg a Kickstarter kampány
A vitorlák felvonva, már csak egy kis szél kell: hamarosan indul a hazai fejlesztésű társasjáték, a Saltlands Kickstarter kampánya. Gyakorlatilag a célegyenes. Addig is kövessétek a játékot Facebookon, spam-mentes levelezőlistán, hogy időben megkaphassátok a legfontosabb infókat!
Azóta a játék szerepelt az Index címlapján, de érdemes körülnézni a Saltlands honlapján is. Számos érdekesség vár rátok, mint például a 3 dimenzióban megnézhető műanyagfigurák, vagy a játékot bemutató videók. Továbbá elérhetőek a játszható karakterek képei a bemutatkozásukkal együtt.
Ha még nem hallottatok erről az egészről, kezdjétek itt.
Ha pedig jobban elmélyednétek a háttérvilágban:
2016. április 9., szombat
Saltlands - Utolsó hajtások
A páralecsapó fóliák ismerős zörgése ébreszt. Szeretem ezt a hangot, mert azt jelenti: feltámadt a szél, egyetlen szövetségesünk a Sóságban. Felbecsülhetetlen az pár cseppnyi nedvesség, amit magával hoz. Ráadásul most egy kis enyhüléssel is kecsegtet. Már ennyi is vissza tudja adni az ember életkedvét ebben a tikkasztó sivatagban.
De én nem csak ezért szeretem. Aki beszéli a nyelvét, annak gyakran súg hasznos dolgokat. Például most, hogy kijöttem, közli velem, hogy részéről további erősödés várható, és az irányt is tartja a nap folyamán. Ez jó, jut víz a növényeknek és nekünk is. Halál helyett élet, legalábbis még pár napig biztosan.
Hogy ezt meg tudom jósolni előre? Semmi boszorkányság nincs ebben, még ha mások nem is így látják. Valójában egészen egyszerű: szél az egyik legmeghatározóbb eleme ingerszegény környezetünknek. Én pedig megtanultam figyelni rá.
Odalent a hórihorgas igavonó húzza az ekét szüntelen. Szinte hallom, ahogy dobbannak a léptei. Aztán a sor végére ér, fordul, nekidől, a lánc ismét megfeszül és megy tovább. Magának készítette a hámot, amire a láncokat köti. Amikor csak köteleket használt, rendre felsebezte bőrét, nem győztem kezelni a helyben termő növényekből előállított fertőtlenítő készítményeimmel.
Ő az egyik leghasznosabb tagja a farmnak, mióta az utolsó tevénk is kimúlt – nem tudtuk etetni. Egyébként ővele kevesebb a gond. Az ő száját sosem hagyja el panasz, néha még el is nyomja az álom széles karimájú kalapja alatt. De ma, azazhogy mostanság nincs jó kedve. Rossz a termés. Gyengül a föld, ő pedig a szívén viseli a sorsát – de nem gazdasági szempontok vezérlik. Magukat a növényeket sajnálja.
Ráng az arca, miközben morog. Ilyenkor mérgesen morzsolgatja a láncokat, ha valakiről, hát róla el tudnám képzelni, hogy kárt tehet a fémben. Lehet, hogy neki a föld súg, azért ilyen ideges? Szeme haragosan villog, miközben vadul forgatja a szemét.
Én inkább lehunyom a sajátom és a szelet hallgatom, az mindig megnyugtat – nélküli szinte elviselhetetlen a csönd…
Ám ezúttal valami olyasmit mond – mit mond, fenyeget! –, hogy attól reszketni kezdek.
– Jönnek! – kiáltok föl.
Az igavonó megtorpan, felém néz, arca mindennemű érzelemtől mentes.
A szél közben még jobban rákezd, robbanómotorok haragos zaját hozza. Nincs idő teketóriázni! Ha ő még nem is tudja kivenni a szél süvítéséből, bíznia kell bennem!
– Nem érted?! – rivallok most rá, majd azonnal visszább fogom magam, hiszen ő nem ismeri olyan jól a szél szavát, nem tudhatja, mi készül. – Jönnek a sóvárgók! Menekülnünk kell!
– De értem – dörmögi az igavonó vontatottan, megkésve.
Leakasztja magáról az igát, s a közelgő porfelhővel kiszabadítja az egyik láncot.
Elment az esze?!
Ó, nem, korántsem. A szél ezúttal nem árult el nekem mindent, ám a föld megsúgta neki azt, amit a másik elem elhallgatott: a falkába verődött sóvárgókon túl, másik irányból még egy motoros is érkezik.
Mit érkezik, repül! Beugrat a földhányáson, letarolva, hátsó kerekével ledarálva a veteményest. Az igavonó lassan közelít felé. Nem hiszem, hogy a hagyományos értelemben vett vérszomj vezérli, hogy most lecsaphat a frissen felszántott földben nehézkes motoros sóvárgóra. Csak a dühe, és annak tárgya létezik számára. Odafele már ő sem törődik a növényekkel, letapossa őket, reccsennek a szárak, hullanak a levelek.
A lánc lendül, a sóvárgó keze megakad félúton a kipufogó mellett rögzített puskáért. Egy pillanatra egymásnak feszülnek, de aztán az igavonó könnyedén kirántja a nyeregből a sóvárgót. Sokkal erősebb, összetörhetné a csontjait, akár egy palánta szárát, de ehelyett csak a tarkójába térdel és úgy marad.
A sóvárgó köhög és kapálódzik, szájába, tüdejébe egyre több föld kerül, aztán vége. De az igavonó kőkemény izomkötegekből font lába még ekkor is a sóvárgó ernyedt nyakának feszül.
Nem ölheti meg elégszer.
Elrángatom onnan. Ketten hamarabb mozgásra bírhatjuk a vitorlásokat.
Tovább a Saltlands-re, a magyar poszt-apokaliptikus társasjáték honlapjára.
Tovább a Saltlands-re, a magyar poszt-apokaliptikus társasjáték honlapjára.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)