Dús erdő volt, bár a távolban már világított a rét sávja. A
vörös róka egyértelműen zsákmány után kutatott, de érezhetett valamit, szagába
és mozgásába félsz vegyült.
Pedig
jó helyen járt, a sziklafal oldalán vakmerően ülő, sűrű bokortól takarva
figyelő Ravaszdi már előzőleg megtizedelt egy helyi pocokcsaládot. A nőstényt
és legtöbb utódját meghagyta. Ha nem pusztulnak bele a traumába, még talán szép
életük is lehet. A következő ragadozó következő étkezéséig.
Ravaszdi
jóllakott melankóliával figyelte szimatoló fajtársát. Nőstény. Szép példány.
Elgondolkozott
e látkép mélyebb értelmén, noha szinte nehezére esett – igen, ez utóbbi is csak
azt bizonyítja, hogy elfáradt. Sokat küzdött, de legyőzték, és végleg kifogyott
az ötletekből. Nincs más hátra, mint pihenni és várni, noha elképzelhető, hogy
itt semmit nem fog észrevenni a világban bekövetkező változásból.
Igen,
ez a rókalány pont kedvére való, ez az erdő és környéke bővelkedik a vadban.
Oda jutott, ahova lelke mélyén vágyott, mert nem gondolkozott előtte, hogy hol,
s mi legyen a következő inkarnáció.
Vörös
rókaként, a kedvenc, eredeti formájában fogja leélni e test éveit, ahogy az
megadatott, és semmi öngyilkos-átébredés akció.
A
rókalány óvatossága egyre jobban lassította nesztelen lépteit, úgy tűnt,
teljesen megzavarodott a másik vélt közelségétől. Hangosakat szippantott a
levegőből, mely óvatlanság más körülmények között el is árulhatná.
Ravaszdi
úgy határozott, nincs értelme tovább húzni jövendőbelije agyát. Éppen csak
megrezzentette az ágakat azzal, hogy fölállt, mire a másik rögtön odakapta
fejét, alig hallhatóan morgott, s ugrásra készre hajlította lábait.
Ravaszdi
rókanyelven megnyugtatóan vakkantott, és további, hasonlóan baráti jelzéseket
adott, miközben lefelé mászott. A lány szinte belemerevedett a pózba, és a
szaga alapján nem csak a félelem dolgozott benne: kész volt megküzdeni vele.
Ez
jó – vélekedett Ravaszdi magában. – Igaz, hogy pihenni
jöttem, de egy gyáva partner félek, nem lenne elég börtönbe ítélt intellektusom
számára.
Végigmérte
a nőstény sudár alakját, élénk, már-már túl feltűnő, szépséges bundáját,
borostyán szemei vadállati, mégis nyugodt, mély csillogását.
Ha
tudnád, milyen szép vagy! Egy ódát is rögtönöznék neked, ha megérthetnéd!
De
nem fogja, sohasem juthat el a megfelelő szintre, mégis ez az, amit lelke
keresett: egyszerű, mérsékelten küzdelmes rókalétet, a nyugalom egy ősi
formáját.
Ravaszdi
kissé lehajtotta és a rókalány irányába fordított füleit – nem vagyok
ellenség, figyelek rád.
Az
egyszerű nőstényróka alig észrevehetően, de hasonlóképpen megrezzentette
füleit, jelezve, hogy még bőven vannak fenntartásai, de el tud képzelni békés
folytatást is.
Ravaszdi
végül tisztes távolságban telepedett meg előtte, ahonnan jól látta szemeit,
noha tudta, hogy ez inkább csak saját magának segítség – úgy megszokta az
értelmesek között a tekintetekre figyelést és az azokból való olvasást.
Várakozó, nyugodt pózt vett föl, amiből nem lehetett volna gyors támadást
kivitelezni. Menekülni sem. Vajon mit kezd a másik egy ilyen, a vadon
törvényeinek viszonylataában értelmetlennek tűnő jelenséggel?
Néhány
perc méregetést követően a rókalány fülei is ideális irányba álltak; izmai
részint elernyedtek, noha ez még távolról sem jelentette, hogy feladta
készültségét.
– Enni
a környéken – vinnyogta-ugatta Ravaszdi kissé nehézkesen: nem volt egyszerű beleerőltetni
a szegényes nyelvbe mondandóját.
– Enni
mindenhol – jött kisvártatva a válasz. – Sok enni.
Ekkor
valami olyan történt, amitől Ravaszdi szíve majdnem kiugrott a helyéről: a
rókalány lehajolt és orrával kotorni kezdett a talajon. Ravaszdi szaporán
lihegve figyelte az írást, vagyis egyelőre csak az „I” betűt.
Kérlek
ne! Nekem ez nem kell! Felvonyított fájdalmában.
– Bogár.
Enni.
A
rókalány feje nem írt újabb „betűt”, csak mozgatta fejét a csík végén magát
halottnak tettető bogár felé, melyet az imént kotort orrával a hím felé,
jelezve hajlandóságát a bőségben való osztozásra.
Ravaszdi
fellélegzett. Magában nevetve, boldogan fogyasztotta el a rossz ízű, jelképes
felajánlást, mely egy rég felfeledett élet szépségeit ígérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése