A döglött róka mintha még mindig örömét lelte volna újdonsült
társában. Olyasféle kifejezés ült pofázmányán, aminek a hosszas elemzése
hajlamos volt kikezdeni az ember idegeit. Ez az állat a maga módján mindent tudott,
és ennek tükrében boldogan pusztult el.
A
vándor zavarában megköszörülte torkát, majd rövid helykeresgélést követően
letelepedett a fűbe, szembe a döggel.
Jó
egy percig semmi érdemleges nem történt, mire aztán egy emberfej méretű falatka
totyogott közéjük. Hatalmas szemei teljes valójukban csak néha
mutatkoztak meg – hosszú, dús, pirosas, ránézésre finom szőrzetük mindenhonnan
és mindenhol benőtte őket, arcuk ezáltal teljesen kivehetetlenné vált. Csupán
az aprócska szájat lehetett sejteni.
– Szia,
kisöreg! – köszöntötte a férfi, és hirtelen ötlettől hajtva meg akarta
simogatni a lényt.
A
falatka röviden, de dallomosan csipogott, mire a vándor visszahúzta kezét –
egész egyszerűen tudta belőle, hogy most még nincs simizés!
– Azt
hiszem… értem.
– Csipri-csip
csilla-csilla!
– Ígérem,
szólok, ha… – nehéz volt megszoknia, hogy valami módon értette a nyelvüket –
úrrá lesz rajtam a… rosszindulat.
A
falatka hallatott néhány öröm-csippantást, majd a dolgára totyogott. A vándor
utánanézve szemtanúja volt, amint hasra esik egy láthatatlan akadályban. Nem
tudta visszafojtani röhögését.
A
falatka méltatlankodva csipogott miközben üggyel-bajjal feltápászkodott.
– Mi
olyan vicces ezen?
A
vándor egy kissé megilletődött, de nem jutott idő válaszra.
– Az
a pár másodperc, amíg a fűben szerencsétlenkedett is bőven túllépte az időt,
ami már elég a közelségükből.
A
férfi ennyiből már megértette, hogy nem a falatka csipogásának értelmezését
hallotta fejében az imént. És hát valóban: a hang más volt, több.
Megfejthetetlen bonyolultságú, vagy nagyon is egyszerű, ugyanakkor nehezen
kiolvasható érzelmek és gondolatok lenyomatai kerültek át vele.
– Egyelőre
nem tudom, hogy örülök-e találkozásunknak, Romlás – köszöntötte a sivatagi
rókának címezve szavait a vándor, e felismeréssel tanúbizonyságot téve
elképesztő tapasztalatáról.
– Egyelőre
– visszhangozta a rókatetemben lakozó fogalom. – E szó ragyogóan illik a
jelen helyzetre.
– Mert?
Bemutatod rajtam, mire vagy képes? – kérdezte gúnyolódva a férfi. – Megrontasz
úgy, hogy még azt is megbánom, hogy betettem ide a lábam?
– Hova
gondolsz! – tettetett felháborodást Romlás. – Hiszen én csak beszélgetni
akarok. Évődni egy kicsit.
– Nyilván
hazudsz.
– Olyan
hihetetlen ennyi rideg boszorka között, akik éppen annyira félnek tőlem,
amennyire a falatkák nem teszik, hogy egy kis társaságra vágyom?
– Nehéz
elhinnem, hogy ennyire iszonyodsz néhány… fabatkától.
A
vándor háta mögül rosszalló csipogás hallatszott.
– Számomra
ők nem fabatkák, sokkal inkább félelmetes erővel bíró, förtelmes szörnyetegek.
Annyira
komolyan mondta, hogy a vándor nem bírta kinevetni.
– Mit
akarsz? – kérdezte.
– Most
éppen a türelmetlenségedet. Felér egy tartalmas reggelivel, bár a hasonlat sok
lábon sántít.
– Szökni
szeretnél? Belőlem megerősödni?
– Naná,
hogy szökni akarok! Te mégis mit szeretnél, ha be lennél zárva… lássuk csak… Á,
megvan! Ha be lennél zárva egy minden ízében átlagos, köznapi, szürke életbe?
Amit a magadfajta mindennél jobban retteg!
A
vándor szó nélkül fintorgott.
– Pontosan.
Tehát
látsz – gondolta a férfi, majd szóban: –
Ne hidd, hogy kiviszlek innen. Ugyan rendelkezem számos rossz tulajdonsággal,
de ezek mértékét és fajtáját behatóan ismerem. Észreveszlek.
– Elhiszem
– értett egyet készségesen Romlás.
A
vándornak ez nem tetszett.
– Ha
kell, alávetem magam a megtisztulás rituáléjának, tőlem ápolhatnak a falatkák,
vagy akár a tündérboszorkák is.
– Szeretnél
egy tündéri leápolást, mi? – A vándor úgy érezte, mintha
rákacsintottak volna. – Állítólag boszorkányosan ügyesek!
– Gyenge
próbálkozás, kísértő! Bennem ugyan ki nem jutsz.
– Lássuk
meg! – vigyorgott láthatatlanul a romlás fogalma. – De mondd csak, jó vagy
rossz tulajdonságaid közé sorolod a büszkeséget, ami itt tart, míg el nem dől a
mi kis játszmánk?
A
rókatetem pofázmányáról mintha eltűnt volna a derű, s egy apró légy mászott elő
a szájából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése